Rómeó és Júlia

Hideg tűz, fényes füst, ólmos madártoll

Zene: Prokofjev, Zandonai, Gounod
Produkciós vezető: Flamma
Az előadás hossza: 75 perc, szünet nélkül

„a víg dalt siratódal váltsa föl,
a virágból sírkoszorú legyen,
és forduljon a visszájára minden.”

…és forduljon a visszájára minden, ha mindaz nem történhet meg, aminek meg kellene. A fiatalok szerelmét egy olyan közeg öleli körül, mely nem bátorítást és érintést, hanem tiltást és döféseket hordoz. A Badora Társulat új produkcióját ezek a döfések inspirálták. Rómeó és Júlia mindenek ellenében élik meg szerelmüket. Tudnak a tiltásról, de képtelenek figyelembe venni. Érzelmeik áttörnek, réseket ütnek a harag és gőg falán.
Rések és döfések. Ahová a fény lassan már csak a szívekben jut el, minden szépen elsötétül.
egy virágzó, mindenen átütő szerelem falak közé szorul. Rásötétedik.
Rések és döfések a falakon át.
Fénytelenül.

Rómeó és Júlia mindezek ellenére élik meg szerelmüket. Lángolón, szívük fényétől vezetve, titkon ellenszegülve a mindeneknek, mindenkinek. Vad, szenvedélyes, zsigeri találkozás, mely képtelen a világ képtelenségére figyelni.
„Nem a megoldandó rejtély, hanem a döntések és cselekvések nyomán fellépő homály természete a döntő. A homályból hatalmas energia támad, ami az átlátható, ésszerű magyarázatok esetében nem működhetne igazán. Shakespeare kényszeresen szkeptikus volt az emberi viselkedés természetének minden hivatalos pszichológiai és teológiai magyarázatával és megokolásával szemben. Darabjai azt sejtetik, meggyőződése volt, hogy a szerelemben az ember minden választása ésszerűtlen és szinte tökéletesen irracionális. Ebből a meggyőződéséből a Rómeó és Júliában tragédia lett. De a szerelem leginkább tisztán körvonalazható mozgatóerő… „